Ugrás a tartalomhoz


Agorafóbia,pánikbetegség,szorongás


70 replies to this topic

#61 csengi

    Újonc

  • Members
  • Pipa
  • 5 Hozzászólás:

Elküldve: 18 October 2003 - 08:21 AM

Idézet (Guest @ 2003-6-04, 12:33)
Évek óta tartó szédüléses tüneteim vannak és félek,hogy elájulok. Régebben már kezeltek szorongásos tüneteimmel, de ez úgy tűnik,csak ideiglenes hatást eredményezett,ugyanis a közelmúltban a munkahelyi ebédlőben annyira rosszul lettem, hogy majdnem elájultam és azóta félek bemenni abba a helységbe és inkább lemondok az ebédről.
Nagyon aggaszt ez az állapot, mert már szinte másra se tudok gondolni, mint hogy mikor leszek újra rosszul. Ezért az egész napom szorongással telik és ez persze a közérzetemre is hatással van.
Kérem, ha tud problémámmal kapcsolatban valami bítzatót hozzászólni, kérem válaszoljon.

Köszönöm!

Kedves Orsi!!

Olvastam leveled, én is pont hasonló helyzetben vagyok.Szédüléses,ájulásszerű rosszulléteim vannak.
Volt egy hét most nyáron mikor már ki sem mertem menni a lakásból.
Most kivizsgáláson veszek részt,de eddig minden leletem negatív lett.
Prozacot és Rivotrilt szedek pánikbetegségre.Azóta picit jobb,de a félelmeim ugyanúgy megvannak.
Neked van valami változás?
Üdv:csengi

#62 Guest_Dr. BuBo_*

  • Guests

Elküldve: 26 July 2003 - 12:04 PM

Kedves Romola!

Nagyon örülök hozzászólásának, mellyel -- úgy érzem -- kicsit az általam képviselt állaáspontot erősítette meg. Igen, bizony, vannak nagyon hatékony, igen ártalmatlan, mellékhatás-mentes gyógyszereink (pl. a citalopram, de még legalább 8-10 hozzá hasomló korszerű anyag is), amelyekkel az agorafóbiát (illetve egyéb szorongásos és hangulati zavarokat) nagyon szépen meg lehet gyógyítani. Örültem annak a megjegyzésének is, hogy a gyógyszer csak 3 hónap után hat. Valóban így van: a legtöbb hatóanyagnak kell legalább 2 hónap ahhoz, hogy tökéletes védelmet nyújtson a problémákkal szemben. (Bár forgalomban van már -- csak éppen nincs még rá támogatás, s így elég drága -- pont a citalopramnak egy olyan, különlegesen módosított, úgynevezett "balraforgató" változata, amelytől azt reméljük, hogy már 1-2 hét alatt jó eredményt hoz!) Nem szabad tehát türelmetlennek lenni és túl hamar sutba dobni a gyógyszert, elátkozni a doktort...    
Hozzászólását még egyszer köszönöm és további felhőtlen, jó egészséget kívánok:

Dr. BuBo
ideggyogyaszat@dpg.hu

#63 Guest_Romola_*

  • Guests

Elküldve: 12 July 2003 - 10:19 PM

Kedves     Orsi !  Megertem      helyzetedet , mert      en      is       hosszu       evekig        agorofobias         voltam , hasonlo       tunetekkel , mint      Te .  Napi      1      tabletta        "  Citalopram "    (  20     miligrammos  )    egy        even        at        teljesen        megoldja       a        problemat .  A        gyogyszernek        csak       3      honapi        szedes       utan       van        hatasa .  Semmilyen         mellekhatast        nem        tapasztaltam       a           szedese        alatt .  Batran       szedheted .  Sok       sikert        kivanok       a       BIZTOS          gyogyulashoz  :   Romola ,  egy       ex -  agorafobias

#64 Guest_Dr. BuBo_*

  • Guests

Elküldve: 13 June 2003 - 08:55 PM

Kedves H. V. és minden érdeklődő!

Elnézést, hogy pár napig nem jelentkeztem az ígért folytatással. Több oka is volt ennek. Egyrészt -- úgy gondolom -- a témát nagyjából körüljártuk, a magam részéről különösebb hozzáfűzni valóm nincs. Másrészt: azt az egy adalékot, amit még ide szántam, több napos kutatás után is képtelen voltam fellelni.
Mivel H. V. is Dr. Gábor S. Pálra hivatkozott (aki valóban a legkiválóbb, továbbá a legjobb PR-hátterű    hazai szakemberek körébe tartozik!) szerettem volna demonstrálni egy linkkel az ő hozzáállását a pánik-zavar kezelésének kérdéséhez. Talán vannak a Fórum olvasói közt, akik látták Jakupcsek Gabriella műsorát Gábor S. Pállal. Az ominózus műsorba Jakupcsek meghívott ilyen-olyan természetgyógyászt, stb., s megszólaltatotta véleményüket a gyógyítással kapcsolatban (s ide tágabb értelemben beleérthetjük a kizárólagos "önerősítő tréninget",  titokzatos "gyógy"növénycsodákat, természetgyógyászati csodamódszereket). Kedves kollégám, Dr. Gábor S. Pál -- tegyük hozzá: szerintem teljes joggal! -- úgy felháborodott ezen a szándékoltan tudománytalan megközelítésen, hogy letépte magáról a mikrofont s jelezte, hogy kár volt őt a maga sok évtizedes tapasztalatával, szaktudásával behívni a műsorba, ha a szándékolt konklúziót (hogy tudni illik ne használjunk korszerű gyógyszert, hanem bízzunk a különböző "szelíd" és természetes, de abszolút tudománytalan gyógymódokban) úgyis egy természetgyógyásszal akarja kimondatni a végén a műsorvezető, nem pedig a nemzetközileg ismert orvos-szaktekintéllyel.
Nos, ennyit  Gábor S. Pál hozzáállásáról a "tudomány versus hókusz-pókusz" kérdéshez. Néhány héttel ezelőtt még meg lehetett tekinteni ezt a műsort valahol az interneten. Ezt szerettem volna javasolni a Fórum olvasóinak -- s  külön is H. V.-nak!    --, de már nem találtam sehol a linket; a TV valószínűleg időközben levette a portáljáról. Így hát nem tudom ajánlani a filmbejátszás megnézését, csak tolmácsolni tudom a lényeget: Dr. G. S. P. is mérhetetlenül "ki van kattanva" attól, ha valaki módszeresen nem akceptálja a tudomány mai ismereteit a pánik-zavarról, s az ezen ismeretekből egyenesen adódó korszerű és hatásos kezelési módokat.

Nos, ha egyelőre nincs több kérdés pánik-ügyben, akkor én itt befejezem a füstölgésemet, mindenkinek jó hétvégét kívánva:

Dr. BuBo
ideggyogyaszat@dpg.hu

#65 Guest_H.V._*

  • Guests

Elküldve: 06 June 2003 - 08:38 PM

Érdeklödve várom a folytatást!

#66 Guest_Dr. BuBo_*

  • Guests

Elküldve: 06 June 2003 - 10:30 AM

Kedves Hallux Valgus!

Köszönöm kora reggeli "morcos" hozzászólását! Remélerm, azóta már sikerült kidörzsölnie az álmot a szeméből!  
Nagyra becsült barátom, G. S. P. a pánikbetegséggel kapcsolatos ismeretterjesztés egyik legelső hazai pápája. Ha véletlenül ő is olvassa a nyugat.hu dokifórumát, bizonyára megbocsájtja tréfás megjegyzésemet: ő annyira benn van ebben a témában, hogy -- meglehet -- időnként még egy ártalmatlan náthában is pánik-betegséget vél felfedezni!    No de komolyra fordítva a szót: egy percig sem akarom vitatni, hogy Goethének pánik-zavara IS volt (vagy az is lehetett); csupán arra szerettem volna rávilágítani, hogy többszáz éve elhunyt híres emberek pszichés betegségeire csak indirekt módon tudunk következtetni, s sokszor többféle következtetésre is módot adnak a rendelkezésre álló történeti adatok.

(Hogy egy jóval közelebbi példát mondjak: József Attila betegségét kortárs orvosa, Dr. Bak Róbert skizofréniának tartotta. A XX. század utolsó negyedében azonban sok magyar szakemberben merült fel, hogy -- az újabb ismeretek birtokában -- talán inkább borderline személyiségzavarnak lehetett volna tartani azt. Néhány évvel ezelőtt pedig Dr. Németh Attila barátom (a terület egyik legjobb hazai ismerője) könyvében felvetette, hogy esetleg sajátságos depresszióról lehetett /"csak"/ szó... Akármi volt is az igazság -- esetleg több betegség együtt! --, egy biztos: sem Gyömrői Edithnek, sem kortársai közül másnak nem sikerült GYÓGYSZER NÉLKÜL meggyógyítania a költőóriást! Pedig, pedig, pedig: talán sehol a világon nem művelték olyan magas szinten a pszichoanalitikus gyógyászatot a XX. század első harmadában, mint hazánkban! Ha akkoriban rendelkezésre álltak volna azok a nagy hatású gyógyszerek, melyeket a múlt század 60-as éveitől kezdtek kifejleszteni s a 80-as évektől korszerűsíteni, minden bizonnyal nem Balatonszárszó lett volna a végállomás...)

Szívesen fűznék még egy-két megjegyzést G. S. P.-ra hivatkozva a gyógyszer kontra "önerősítő tréning" kérdéskörhöz. Továbbá, hogy Önnek is igaza legyen   , kedves Hallux Valgus, hoznék fel azért példákat a magyar irodalomtörténetből viszonylag jól sikerült önerősítő tréningre is.

Csak az a baj, hogy rohannom kell Budapestre; holnap itt folytatom, ha nem untatja Önt és a Fórum olvasóit.

Szép napot Önnek és Mindenkinek:

Dr. BuBo
ideggyogyaszat@dpg.hu

#67 Guest_Hallux valgus_*

  • Guests

Elküldve: 06 June 2003 - 08:14 AM

Jó reggelt!

Reggel, morcosan csak ennyit: köszönöm a hosszú választ. Állitásomat, hogy Goethe is pánikbeteg volt, kollégájával készült riportból vettem (G.S.P.). Mindeddig úgy gondoltam, hogy a szó egy gyüjtöfogalom.

De tévedni emberi dolog!

Én mindenesetre boldog vagyok, hogy le tudtam gyözni a hegyeket!!! Ellenben, már most kiver a víz, ha arra gondolok, hogy repülöre kell ülnöm. Ennek egyetlen gyógymódját eddig abban láttam, hogy vagy leszárítottam magamról a gyöngycseppeket, mély levegöt vettem és fogaimat össszeszorítva hagytam, hogy történjen velem az, aminek történnie kell, illetve egyszerüen az autót vagy más közlekedési eszközt választottam  

Van más gyógyír is erre? Mit ajánl Ön, kedves Dr. Bubó?

Szép napot!

#68 Guest_Dr. BuBo_*

  • Guests

Elküldve: 05 June 2003 - 10:53 PM

Idézés: Guest - Dátum: 2003-6-05, 08:33


Kedves Hallux Valgus!

Nagy érdeklődéssel olvastam színes, élvezetes, tanulságos beszámolóját betegségéről.  
Anélkül hogy kisebbíteni akarnám érdemeit a betegség leküzdésében, a túlélési stratégia kidolgozásában, engedjen meg nekem néhány kísérő megjegyzést, kiigazítást, magyarázatot, végül pedig határozott ellenvéleményt is...

1.) Goethe betegségéről az orvosi, orvostörténeti szakirodalomban mind a mai napig nagy vita folyik. Biztosnak tűnik, hogy amikor a lovon saját magát vélte szembe jönni, semmiképp nem pánikbeteg volt. Sokan depressziósnak tartják, mások szerint úgynevezett borderline személyiségzavara lehetett, s számos más elképzelés is él. Az életreajzi, irodalmi dokumentumok alapján többé-kevésbé bármelyik feltevés alátámasztható. Gyakori, hogy több pszichés illetőleg mentális betegség fordul elő egyszerre (Goetheről pl. biztosan állíthatjuk, hogy igen hosszú élete során "bővelkedett" egymást érő begeségekben, panaszokban.), így sokszor még élőben is több diagnózis felállítására van szükség illetve lehetőség.

2.) Hogy végre Önről is beszéljünk   : az a gynúm, hogy a hozzászólásában leírt betegsége szintén nem elsősorban pánikbetegség, hanem inkább agorafóbia. Utalnék Orsinak írt válaszomra, hogy a "szorongásos csokorba" tartozó két betegség gyakran együtt fordul elő, de létezik agoraphobia pánik-zavar nélkül is. Amit Ön ír le, az -- ha egyéb, eddig nem említett tünetek-panaszok nem társultak hozzá -- inkább agorafóbiának tartható.

3.) Akár pánik-zavar, akár agorafóbia: a betegség hátterét jól ismerjük. A közvetlen kiváltó ok egy bonyolult, többtényezős agyi biokémiai zavar, amelyet az orvostudomány mai eszközeivel a beteg személyekben igazolni, demonstrálni is tudunk. Megfelelően kivitelezett pozitron-emissziós tomográfiával (PET), avagy úgynevezett egyszeri foton emissziós számítógépes rétegfelvételekkel (SPECT) gyönyörűen, színesben demonstrálható bárki agyában a működészavar. Hogy ezeket a vizsgálatokat rutinszerűen nem használják sehol a világon e célra, annak az az oka, hogy igen drágák (egy PET-vizsgálat pl. 2 millió Ft költséggel jár), kevés a vizsgálóberendezés (PET-vizsgáló pl. Magyarországon csak Debrecenben található, az ottani lineáris részecskegyorsító mellé telepítve)..., ehhez képest viszont pánikbeteg, agorafóbiás, depressziós kicsiny hazánkban is milliószámra van.
Akárhogy is: a helyzet mégis az, hogy a betegség hátterében aanyagcsere-eltérések, tehát ha úgy tetszik: SZERVI problémák állnak. Éppen ezért aligha vitatható az az álláspont, amelyet a világ szakembereinek, tudósainak nyomasztó többsége képvisel, nevezetesen hogy ezek a betegségek bizony a gyógyításukra kifejlesztett korszerű gyógyszerekkel kezelendők elsősorban. Szép dolog -- és hasznos is --, ha valaki megpróbálja összeszedni lelki, szellemi energiáit, hogy segítsen ebben a gyógyulási folyamatban. Van aki jógázik, más az agykontrollra, reikire, vagy éppen a transzcendentális meditációra esküszik. A pszichiátereknek, pszichoterapeutáknak is megvannak a maguk nem gyógyszeres módszerei, azonban igen ritkán alkalmazzák ezeket önállóan, tehát gyógyszeres kezelés nélkül.
Kedves Hallux Valgus! Aprócska torzítással azt mondhatnám: semmi különbség nincs a pánikbetegség vagy depresszió (=5-hydroxy-triptamin-, norepinephrin-, dopamin-anyagcserezavar, ill. "hiány" az agyban), illetőleg mondjuk az inzulinhiányos cukorbetegség (inzulin-hiány a hasnyálmirigyben) között. Mégis: eszünkbe sem jut egy szerencsétlen cukorbetegnek azt tanácsolni, hogy "legyen erős, szedje össze magát, próbáljon úrrá lenni a problémáján..., netán meditáljon, agykontrollozzon, de még azt sem illik tanácsolni az inzulin-pótló kezelés helyett, hogy akupresszúrával kezelje magát...    Ezzel szemben -- milyen érdekes az élet! -- szegény pánik-beteggel szomszédasszonyok, jóakaró rokonok, bűbájos vajákosok, természetgyógyászok, "bioenergetikusok", gyógyhatásúnak kikiáltott csodaszerekkel házaló, gyors meggazdagodásra váró kalandorok egyesült erővel próbálják elhitetni, hogy neki tényleg csak arra van szüksége, hogy kidolgozzon egy stratégiát, kapja össze magát, legyen erős... és kész!

Nos, ez úgy ámítás, ahogy van! Nem akarom azt állítani, hogy szellemi, lelki energiáink összpontosításával -- időnként, IGEN-IGEN-IGEN RITKÁN!!! -- ne tudnánk csodát művelni. Mindannyian hallunk EGY-EGY esetről, amikor akár rákos betegek is meggyógyulnak a halálos kórból hitük és lelki erejük segítségével. Ilyenkor rögtön hajlamosak vagyunk kiátkozni a hagyományos európai "bizonyítékokon alapuló" orvoslást, általánosítunk, s fülünket befogva meg sem halljuk azoknak a TÍZMILLIÓKNAK a kiáltását, akiknek ez NEM SIKERÜLT, s akik már az örök vadászmezőkről néznek le ránk.

Időnként meg lehet gyógyulni spontán -- ha úgy tetszik: véletlenül   -- is a pánikbetegségből. Nyilvánvaló, hogy ennek nagyobb a valószínűsége olyankor, ha valaki tényleg összeszedi minden erejét a helyzet megváltoztatása céljából. Én azt gondolom, az Ön esete is ilyen lehetett. Ügyes volt, erős volt, elszánt --- és mindenekelőtt: SZERENCSÉS!
A XXI. század bizonyítékokon alapuló orvoslása azonban nem alapozhat a szerencsére. Ismerjük a betegség SZERVI (!) okát, rendelkezésünkre állnak a kezelésére alkalmas ártalmatlan, nagy hatású, korszerű gyógyszerek (Figyelem: nem nyugtatók!) --, mindenki jól teszi tehát, ha ezekre bízza a biztos és gyors (kb. 2 hónap!) gyógyulást, nem pedig a hosszas kínlódásra és a véletlenre.

Izgalmas adalékként még csak azt jegyzem meg: még 5-6 évvel ezelőtt is azt tartottuk, hogy a kezeletlen pánikbetegségnek akár éveken át sincsen semmi tényleges veszélye. Nos, ma már tudjuk, hogy ez nem így van: súlyosan megnöveli pl. szív- és érrendszeri betegségek (magas vérnyomás, infarktus, stb.) és az ebből eredő halálozás kockázatát!!! Felelősen gondolkodó orvos (és felelősen gondolkodó beteg!) nem engedheti meg tehát magának azt a "luxust" hogy kezeletlenül hagyja a pánikbetegséget, sokéves és VESZÉLYES magányos kínlódásra kárhoztatva betegét illetve saját magát!

Kedves Hallux Valgus  -- gondolom, a fórum többi olvasójával együtt --, magam is izgatottan várom történetének további epizódjait! Kérem, ossza meg velem/velünk élményeit..., s ne vegye zokon, ha a vita moderátoraként megpróbálok ügyelni arra, hogy a fórum látogatói világosan el tudják különíteni a BIZTOSat az ESETLEGEStől, a TUDOMÁNYOS álláspontot pedig a POPULÁRIS PARAMEDICINÁLIS (tehát igen népszerű, de az orvostudomány, az agykutatási eredmények talajától messze elrugaszkodott) ajánlásoktól.  

Amint lesz egy kis erőm, szívesen folytatom Önnel az eszmecserét, addig is szeretettel köszöntöm:

Dr. BuBo
ideggyogyaszat@dpg.hu

#69 Guest_Hallux Valgus_*

  • Guests

Elküldve: 05 June 2003 - 08:33 AM

Kedves Orsi!

Goethe is, de én is pánikbeteg voltam. A különbség kettönk között az, hogy Goethe már nincs közöttünk, az ö rohamairól anekdoták születtek. Az én esetemröl pedig nem beszél senki sem, illetve szívesen elmesélem neked itt, hogy mi is történt velem.

Goethének állítólag olyan pánikrohama volt, hogy ült a lovon és sajátmagát látta szembelovagolni. Nos, az én életemben is volt egy idöszak, amikor annyira féltem a pánikrohamtól, hogy féltem kimenni az utcára, és igyekeztem a szobán belül maradni. Vagy ha mégis kimentem, akkor nem tudtam sorban állni, moziban és színházban csak a sor szélén tudtam ülni. Nem tudtam metrózni, írtóztam a mozgólépcsőtöl. Legnagyobb gondom abban az idöszakban volt, amikor mindenáron azt szerettem volna, hogy fiam megtanuljon sielni. Télen, gyerekkoromban rengeteget jártuk a hegyeket sítalppal, gondoltam ezt a csodás szórakozást neki is meg kell tapasztalnia. Nagy izgalommal készültem az elsö útra, olyannyira, hogy még a körzeti orvost is ki kellett hívnom magamhoz, mert egyszerüen nem tudtam lenyugtatni magamat. Ö akkor, a gyógyszer helyett, egy akupresszúrás technikát ajánlott nekem, de a biztonság kedvéért otthagyott egy levél nyugtatót is, amit aztán évek után megbontatlanul adtam le a gyógyszertárban. Aztán pár esztendös fiam rendkívül élvezte az egyhetes síelést, én pedig kínlódtam mellette. Húztak a hegyek, féltem. De az évente megismétlödö kiruccanásaink során megtanultam, hogy valójában csak jó történik velem: a friss levegö, az egészséges mozgás, a jó társaság többet ér, mint a szorongás. A hegyek nem bántanak. Azt nem mondom neked, hogy egyik napról a másikra gyógyultam meg, el kellett telni néhány évnek, ahhoz, hogy izgalom nélkül tudjam élvezni a téli sport örömeit. Ez a gyakorlat azonban hozzásegített ahhoz, hogy most már ne  féljek a mozgólépcsötöl, vagy éppen be merjek menni egy áruházba. Kedves Orsi! Ez csak egy epizód az életemböl. Ha akarod, akkor szívesen beszélgetek veled erröl... mindenesetre gyógyszer helyett inkább az önerösítö tréninget ajánlom neked.

#70 Guest_Dr. BuBo_*

  • Guests

Elküldve: 04 June 2003 - 02:38 PM

Kedves Orsi!

Sajátságos helyzetben vagyok a válaszadással, mert Ön láthatólag nagyon sok mindent tud a betegségéről / betegségeiről (hozzászólásának témamegjelölése is erről tanúskodik) ----, én ugyanakkor így a távolból nem sokat tudhatok sem Önről, sem a konkrét panaszokról, tünetekről, eddigi betegséglefolyásról, s a korábban megkísérelt kezelés fajtájáról, eredményéről sem.

Általánosságban tudom tehát csak elmondani, hogy a pánikbetegség -- bár önállóan is előfordul -- valóban nagyon gyakran társul úgynevezett agorafóbiával (túl szűk, vagy túl tág, zsúfolt, támpont nélküli terekben, helyiségekben, nagyáruházakban, térbeli közlekedés során észlelt szorongás és testinek tűnő rosszullétek) is. Ha mindezeken túl valaki elkezd már azon is "izgulni", mint Ön, hogy mi lesz, ha jön a következő rosszullét, ezt már úgynevezett "anticipált" (=előzetes, elővételezett) szorongásnak hívjuk.
Természetesen ezek a betegségek a mai lehetőségek birtokában az esetek túlnyomó többségében szépen meggyógyíthatók, vagy legalábbis jó eredménnyel kezelhetők.

A rendelkezésemre álló kevéske információ alapján még tippem sincs arra, hogy az Ön korábbi kezelése miért nem sikerült. Előfordulhat, hogy nem a megfelelő gyógyszert/gyógyszereket kapta. (Bár, ha szakemberhez fordult, akkor ennek igen kicsi a valószínűsége.) Előfordulhat, hogy ilyen vagy olyan okból nem a szükséges napi adagban, hanem annál kisebb mennyiségben szedte. Igen-igen gyakran előfordul, hogy a kezelés túl korai felfüggesztése a bajok oka! (Általánosságban elmondható, hogy bár már a gyógyszerszedés kezdete után 2 hónappal -- sőt, az újabb gyógyszerek esetén akár már a kezdet után pár héttel is -- akár tökéletessé is válhat az állapot, ennek ellenére mégsem szabad a gyógyszerszedést 6 hónapnál hamarabb felfüggeszteni.) Igen gyakran még ennél is jóval hosszabb, másfél-két éves kezelés szükséges ahhoz, hogy a végleges, vagy nagyon hosszú gyógyulás beálljon. Nem akarom persze véka alá rejteni azt sem, hogy az emberek néhány százalékánál csak esetleg kisebb adagú, de mindenképp folyamatos (akár 5-6-8-10 évig tartó) gyógyszerszedéssel érhető el a tartós jólét állapota.

A helyzete mindenesetre távolról sem reménytelen, sőt!!! Azt javaslom, fáradjon vissza az Önt korábban kezelő szakemberhez, jelezze neki a problémát, próbáljanak együtt rájönni, hogy hol lehetett a "hiba", miért nem működött a gyógyulás úgy, ahogy szerették volna..., s gyorsan kezdjenek bele egy új, hatásos, korszerű, ártalmatlan, gyógyulást hozó kezelésbe.

Addig is jobbulást kívánva szeretettel köszöntöm:

Dr. BuBo
ideggyogyaszat@dpg.hu

#71 Guest_Orsi_*

  • Guests

Elküldve: 04 June 2003 - 12:33 PM

Évek óta tartó szédüléses tüneteim vannak és félek,hogy elájulok. Régebben már kezeltek szorongásos tüneteimmel, de ez úgy tűnik,csak ideiglenes hatást eredményezett,ugyanis a közelmúltban a munkahelyi ebédlőben annyira rosszul lettem, hogy majdnem elájultam és azóta félek bemenni abba a helységbe és inkább lemondok az ebédről.
Nagyon aggaszt ez az állapot, mert már szinte másra se tudok gondolni, mint hogy mikor leszek újra rosszul. Ezért az egész napom szorongással telik és ez persze a közérzetemre is hatással van.
Kérem, ha tud problémámmal kapcsolatban valami bítzatót hozzászólni, kérem válaszoljon.

Köszönöm!